Darabokban

 

Elém állt a Hatalom,

Megzavarta tudatom,

(Ezt le nem tagadom),

Hogy ne haladjak utamon.

 

Elvette a késem,

Magam mivel védjem,

 

Széttaposta váram,

Lenyeste a szárnyam,

Már csak lábon álltam,

Cigánykereket sem hánytam.

 

Hánytam vért és kotyvalékot,

Mérget, férget, mosladékot,

Hánytam vizet mint vízhányó,

Hánytam tüzet mint tűzhányó,

S lett belőlem hóhányó.

 

Tátongó várrom,

Borzongó álom

Rajta ülő átkom.

 

Ott maradtam veszteg-

zár alatt,

Ez lett hát a vesztem,

 

a hömpölygő

                                               ár alatt

Vadul rámrohantak ketten,

Kutyák martaléka lettem.


Kitépték a májam, vesém,

Visszafelé folyt az epém.

 

Leharapták lábam, karom,

Így reszkettem árván, vakon.

 

Kimarták a nyelvem, szájam,

De nyelv nélkül is kiabáltam.

 

Fülükbe vájt,

Hogy mennyire fájt,

De nem mondtak álljt.

 

Múltbéli jelek

testemen a hegek.

 

Megcsípett egy dongó –

Az agyamig kongó.

 

Két szemem összekoppant,

Arckoponyám összeloccsant,

Testem-lelkem összeroppant.

 

Darabokban a test,

És darabokban a gondolat,

A vázig lekapart boncolat,

Melyre az idő díszeket fest.

 

Darabokban-összetörten,

Szétziláltan-meggyötörten,

Hogyan lehetne mégis,

Ha nem olyan szép is,

felfejteni

ezeket

az ebeket

rejtő

sebeket.

 

Darabokban hozzászólásai

Szólj hozzá

0.015 mp