Darabokban

 

Elém állt a Hatalom,

Megzavarta tudatom,

(Ezt le nem tagadom),

Hogy ne haladjak utamon.

 

Elvette a késem,

Magam mivel védjem,

 

Széttaposta váram,

Lenyeste a szárnyam,

Már csak lábon álltam,

Cigánykereket sem hánytam.

 

Hánytam vért és kotyvalékot,

Mérget, férget, mosladékot,

Hánytam vizet mint vízhányó,

Hánytam tüzet mint tűzhányó,

S lett belőlem hóhányó.

 

Tátongó várrom,

Borzongó álom

Rajta ülő átkom.

 

Ott maradtam veszteg-

zár alatt,

Ez lett hát a vesztem,

 

a hömpölygő

                                               ár alatt

Vadul rámrohantak ketten,

Kutyák martaléka lettem.


Kitépték a májam, vesém,

Visszafelé folyt az epém.

 

Leharapták lábam, karom,

Így reszkettem árván, vakon.

 

Kimarták a nyelvem, szájam,

De nyelv nélkül is kiabáltam.

 

Fülükbe vájt,

Hogy mennyire fájt,

De nem mondtak álljt.

 

Múltbéli jelek

testemen a hegek.

 

Megcsípett egy dongó –

Az agyamig kongó.

 

Két szemem összekoppant,

Arckoponyám összeloccsant,

Testem-lelkem összeroppant.

 

Darabokban a test,

És darabokban a gondolat,

A vázig lekapart boncolat,

Melyre az idő díszeket fest.

 

Darabokban-összetörten,

Szétziláltan-meggyötörten,

Hogyan lehetne mégis,

Ha nem olyan szép is,

felfejteni

ezeket

az ebeket

rejtő

sebeket.

 

Epigrammák

 

EMLÉKKÉP

 

Fejemben néhány kiterjedés nélküli pont,

Melyet az okság láncvonala font

idő-sík-idommá.

 

 

 

PROBLÉMA-MEGOLDÁS

 

Amikor gondolkozom

a megoldhatatlan gondokat

mint lerágott csontokat

tovább gondozom.

 

 

 

SZÉGYENFOLT

 

Régen volt.

Hogy mit tettem,

Már átláttam.

Nagyon megbántam.

 

 

 

VÉG

 

Vágyam lelohadt.

Szívem elrohadt.

Hitem szétporhadt.

Életem kikorhadt.

Csak én maradtam meg.

 

 

 

PECH

 

Nem lehet más,

csakis véletlen,

hogy épp én lettem

ezen a Földön

értetlen.

 

 

RACIONÁLISAN

 

Hogy lehet másképp is,

ne vesd el,

de temesd el.

 

Más emberét szeresd el.

 

 

 

KÖRFORGÁS

 

Terheket cipelek.

Szatyrokat cipelek.

Szatyrokban terheket cipelek.

Szatyrokban almát, körtét, krumplit cipelek.

Almát, körtét, krumplit cipelek,

hogy legyen mit ennem,

menjen a testem,

s a terheket tovább cipelhessem.

 

 

 

MEGBESZÉLTÜK

 

Elmondtam őszintén.

Ő szintén.

Mégse történt semmi.

Ez minden.

 

 

 

MEGVÁLTOZTATHATATLAN

 

Múlt.

Fejemben képek.

Tények.

 

 

 

HIBA

 

Álmom addig színesítettem,

hogy már nem lehet

hitelesített sem.

 

 

 

 

 ÉBREDÉS

 

Fejemben a gondolat-cserepek

mint parányi verebek

szétrebbentek.

 

 

 

HAMIS KÖVETKEZTETÉS

 

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt,

Mondják ők fönt.

De hogy lehetne a bor,

Mely Krisztus vére,

Az ember életének mérge?

 

 

 

SZAKÍTÁS

 

Egy mondat,

És pont.

Mindent bont.

Vége.

Még ne!

 

 

 

PESSZIMIZMUS

 

Félek, hogy elrontom az életemet.

Bár tudom, félelmem alaptalan.

Mert elrontani csak azt lehet, ami jó.

 

 

 

KÖVETKEZTETÉS

 

A párhuzamosan futó egyenesek

a végtelenben keresztezik egymást.

Ezért előbb-utóbb minden vonat kisiklik valahol.

 

 

 

SZEMFÉNYVESZTÉS

 

Hogyan épülhet fel tiszta lapokból

 hamiskártya-vár?

 

 

 

SZABÁLY

 

Széllel szemben nem lehet…

Kár, hogy mindig szemből fúj a szél.

 

 

 

PARADOXON

 

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.

De beleléphetsz kétszer ugyanabba a szarba.

 

 

 

 

HELYZETJELENTÉS

 

Robbant a bomba,

Elszállt a pompa,

Hullt minden romba,

Voltam goromba,

Nem jössz karomba.

 

Egyedül maradok öreg koromra.

 

 

 

BÚCSÚ

 

Zárd be magad után az ajtót, ha távozol,

Zárd be, ha elmész, és csillaggá változol,

Zárd be magad után az ajtót, ha kilépsz,

Zárd be, és többé vissza se nézz.

 

Tűnődés

 

Fekszem hason,

Várom, hogy hasson…

Közben tűnődöm azon:

Nem maradt másom,

Csak egykori,

elmosódott

            sommás

            hasonmásom.

 

Mocsár

 

Ki akarok törni önmagamból,

Fel akarok nőni sejtmagomból.

 

Emlékeim lehúznak

az iszapig,

Rémképeim lenyúznak

sejtfalamig.

 

Az agyvizembe mártott múlt

Önnön örvényembe fúlt.

 

Magány

 

Nem vagyok egyedül.

 

Van, ki szeretetlenül magáz,

Van, ki keresetlenül magyaráz,

Van, ki szemenszedetlenül gyaláz,

Van, ki kegyetlenül aláz.

 

Nem vagyok egyedül.

 

Nem vagyok egyedül.

Belül

Egy másik egyed ül,

Ő értem, nekem, velem örül

 

Kitörölhetetlen

 

A napkorong

az égen forrong,

a sugár éget,

fagyosan tűz,

A szúrás okozta tisztítótűz

elűz

belőlem

minden rémet,

De marad egy űr,

mely sosem ér véget.

 

Hittem...

 

Hittem,

hogyha én kiáltok,

ti felálltok

és

kiálltok

értem.

Tévedtem.

De máig nem értem,

miért nem

értem

nektek ennyit.

Pedig nagyon kértem.

Őszintén bíztam bennetek.

Még hitetlenül is reméltem.

 

Vallomás

 

Istenkerülő a hajlamom,

Így elfelejtem, hogy egy majdani hajnalon

Meg kell halnom, s az Úr előtt hajlanom,

Kit bár vallok, meg nem hallgatom,

Hisz hangját most még nem hallhatom.

 

0.006 mp