Tovatűnt lelki társamnak

 

Mindaz mi volt közöttünk,

Mit a bizalom szövetéből kötöttünk,

Elmállott az idő s a tér mentén haladva,

Ahogy a szakadás lecsorgott a kivarrott mentén szaladva,

A közös kabáton, mi egybefont minket,

Hisz viseltünk hasonló-sors-inget.

 

 

Belátom, az öröklét ideája hamis,

Mert elkopik még a gömbgrafitos öntöttvas is,

A testedben szétáradó felizzott hasis,

Nem más - túlcsorduló bukásod okát jelző kavics.

 

 

Árnyképed már oly tűnő, fakó,

Mily messze van Budapesttől Makó,

De megmaradsz egy igaz emlékként talán

Agykoponyám belső falán.

 

 

Pazarlás

 

Hány érzés volt, mit lelkemben melengettem

Majd hagytam felszállni az éterbe tova

A boldogság tékozlását magamnak megengedtem

Így nem lett örök örömöm tintával formázott nyoma.

 

Hány érzés volt, mit kacagva elöltem én

Szavakká nem fordíthatom őket már soha

Többé nem fogan belőlük nemes költemény

Hisz elillant szépségük múló bársonya.

 

 

Felépítve

 

A gyöngeség földönt

            S horizontálisan a földön – társad a lom

            Körbevesz papír-alom, szemét-halom

S ezt tétlen nézi a társadalom

S hogy eljön a társad – álom.

 

 

A gyöngeség földönt

            S horizontálisan a földön – társad a lom

            S nem tudod, minek élsz e Földön

Hisz körbevesz papír-alom, szemét-halom

S ezt tétlen

nézi a társadalom

télen

S hogy eljön a társad – álom

Úgy vélem.

 

 

 A gyöngeség földönt

            S horizontálisan a földön – társad a lom

            S nem tudod, minek élsz e Földön

Hisz körbevesz papír-alom, szemét-halom

S ezt tétlen

nézi a társadalom

Télen

is, és nyáron is

Szabadulna Tőled – akármi áron is

S hogy eljön a társad – álom

Úgy vélem

Vélem

Várom is

S összeáll a ledőlt várrom is.

 

 

Kegyelem

 

Könyökbe törölt könnyekbe fagyva

Fejét a könyvtárból elcsent könyvekbe hajtva

Isten megkönyörül rajta

        a szótlan kérést hallván

 

Örökül csak a szép emlékeket adva

Örömül

 

A bánatból felépült romok hamván

A hajtástól repedő

fehér papírlepedő haván

Engedvén, hagyván

Testét kihűlni a zord időben

Egy felcsillanó, utolsó, halvány

„Lesz még szőlő, lágy kenyér”-reménybe halván.

 

 

Lejárt az Időd

 

Meghívó

 MEGHÍVÓ

 

A Pótkulcs

szeretettel meghívja Önt

 

2012. február 19.-én, vasárnap 19 órára

 

Belegi Márta Sendorma

 

„Könnycseppek útja”

című kiállításának megnyitójára, ahol a saját verseiből összeállított előadás hangzik el.

 

 

 

Közreműködik:

 

Koltay Eszter (versmondás)

Szobonya Levente (gitár)

Nagy Attila (beatbox)

Belegi Márta (versmondás)

 

Helyszín: Pótkulcs VI. kerület Csengery utca 65/b. udvar 

A tárlat megtekinthető 2012. február 19.-től március közepéig

 

 

 

Tatjána levele Anyeginhez. "Én írok levelet magának..."

 

MegKÖNNYebbülve

 

0.011 mp